Két napja négycentis müanyag szörnyikéket (á lá Nyolcadik utas....) festek. Jobban leköt mint a tévé, az internet és az olvasás, és még türelmem is van hozzá, pedig azt hittem nincs. A kötésbe belegabalyodtam két sor után, a horgolás mindig is titok maradt, a stoppolást két perc után meguntam. Ennek ellenére lehet mégiscsak pepecselö vénasszony lesz belölem:))

Ma kipróbálom a soda bread (nem vállalkozom a magyarra fordítással, a "szódabikarbónás kenyérféle" a legjobb tippem, de az nem jelent sokat, ugye?:) receptjét, amihez két napja savanyítom a tejet a bojler mellett, a családfö enyhe röhögését kiváltva ezzel. Már sokadszorra jegyezte meg, hogy a magyarok furcsa népség, én meg visszavágtam, hogy nézd már, egy örült skót beszél:)

Tegnap nem késtem angolról és a beadott házimra is jó értékelést kaptam (nem jegyet, - mondta a bácsi - hogy ne bártortalanítson el minket). Nem szeretem a tanárbácsit, habár igyekszik érdekessé tenni az órát, sokat vigyorog és viccelödik. Nekem kicsit túl sokat is, eröltettetnek érzem. Az a fajta, akit nem szeretnék közelebbröl megismerni, és ehhez tartom magam.

Ma postásbácsi meghozta az útlevelem, és max. tíz napot ígérnek az ügyintézök a mellékelt levélkén. Lesett az állam
a) hogy az ügyintézés ilyen gyors és udvarias
b) hogy a posta ilyen gyors.

Embörök, én mondom, messze vagyunk mi még Ejrópától.