G. barátnőm Milánóba indul mindjárt, én meg irigykedem és nosztalgiázom. Egy évig éltem ott, és bármikor visszamennék. Más világ, minden város más világ.

Annyira de annyira szeretnék utazni, belezizzenni abba, amit az okosok kulturális sokknak neveznek és lassan átvenni a hely ritmusát, a város ízét, az emberek stílusát, az ételeket, az esőt, a napot, ülni a buszon vagy egy parkban, és csak bámulni mindazt, ami köröttem van.

De túl öreg vagyok, túl gyáva, és túl kispénzű.