Itt fekszem a gep elott, es ahelyett, hogy valami szilardat tomnek az ehezo pocimba blogot gyartok.
Hirek. Az apa hazajott, mar egy mondatot beszeltem is vele. Most elvitte a lanyait az uszodaba, ami hepiseg (uristen, ez egy borzalmas szo, igerem nem hasznalom tobbet), mert net ele kerultem. Tegnap a vonatallomason tajtekozva probaltam emilt olvasni, de valamiert nem tudtam megnyitni a leveleket, csak azt lattam, hogy van uj. Ettol aztan ujabb idegrohamot kaptam.

Szombat este. Ismet megertettem, miert is jarok en csak felevente egyszer bulizni (de ennyi kell). Berugtam mint az alban szamar, ergo felelmetesen dehidratalodtam tegnap egy orara (mire kimasztam az agybol). A kozeli Spar 3 liternyi narancslekeszletet felittam, mikozben a kertben ucsorogtunk es olvastunk a tobbiekkel. Mindenesetre az este jol sikeredett, egy nagyon divatos (szerencsere csak otpercnyi gyaloglasra levo) otcsillagos belfasti hotel foldszintjen levo klubban voltunk, sok ember, kozepesen draga pia, jo szukebb tarsasag. Ismet meg kellett allapitanom, hogy az itteni lanyok nem es nem hajlandoak a jo izles legkisebb szikrajat sem felmutatni oltozkodes teren, mindenhol hajak, mellek lognak roluk, es ezt persze kozszemlere is teszik, szombat este plane. Komolyan mondom, egy disznovagason kevesebb zsirt lat az ember, mint egy szombati diszkoban itt:D

No nem azert, en is elmehetnek egy vagasra karacsony tajan, minden hizokura nelkul, na de ha valami nem szep az emberen, miert gondolja, hogy azzal fog masokat vonzani? Mert ugye az ilyen diszkok, miota vilag a vilag, arrol szolnak, hogy a lanyok megismerkedjenek fiukkal es vice versa. Vagy ha nem is megismerkedjenek, de legalabb begyujtsenek egypar elismero pillantast. Na es maris ott vagyunk, hogy en miert is jarok felevente egyszer....
A tancbol (ertsd: ugrabugra modern, semmitmondo, nyalas zenere, egymastol 10-70 cm-re) ennyi eleg, az elismero pillantasok iranti remenyt meg ugy 14 evesen adtam fel, teljesen pontosan a masodik alkalommal, mikor lekerultem a helyi ex-moziban uzemelo diszkoba. Ez hazugsag, mert persze a remenyt nem adtam fel (ha olyanoknak, mint a volt fonokom lehet sajat mukodo cege, ezen a vilagon minden lehetseges), de a 3-5. perc tajekan rajovok, hogy felesleges.

Ott kezdodik, hogy mosolyogni nem merek, mert az ciki, mert meg valaki azt gondolna, tetszik nekem, az meg eges (14 eves korbol maradt viselkedesminta-csokeveny, elmulaszthatatlan es lekuzdhetetlen). Aztan mindig en vagyok a csapatban a legganyabb lany, es persze mindig van a csapatban egy gyonyoru. Mindennek kovetkezteben perfekt tudok olvasni testbeszedet (neha szinte gondolatot is), es vigyorogni evidenciakon. Ez persze nem igazan vigasztal.

Es ilyenkor jon, persze, hogy probalom magam meggyozni, hogy a szepek sem boldogabbak, es mindenkinek van keresztje, meg hasonlo baromsagok, de hat az ember nem is ferjet keres egy diszkoban, meg boldogsagot. Csak tetszeni akar. Kivulrol akar tetszeni, es tokmindegy, milyen belul. O, persze, tudom, a szepeknek (foleg ha okosok is melle) sem konnyu. De valljuk be, konyebb, mint a csunyaknak az elet sok teruleten. Komolyan mondom, egyik remalmom az, hogy azert fogok lemaradni egy allasrol (nem modell), mert nem az atlag sulycsoportba tartozom. Mert ontudatlanul tarsitunk egy csomo tulajdonsagot a koverekhez, es azok kozul az egyetlen pozitiv, ami eszembe jut, az, hogy vidamak (mellesleg ez annyiban nem baromsag, hogy muszaj ironikusnak lennunk magunkkal, mert ha nem, mas teszi..es azt regota tudjuk:"Magamat kigunyolom, ha kell, de hogy mas tegye, azt nem turom el.")