Fel otkor ott ultem a Botanic Gardensben, hogy jo helyunk legyen. Haromnegyed otkor kudvariasan kikuldtek mindenkit, es bezartak a kapukat azzal, hogy majd haromnegyed hetkor nyitnak. Akkor mi a fenenek irtak azt, hogy hamar legyunk itt? - hozongtem, es a baromi nehez taskaval egyutt elhbuszoztam a City Hall ele, es ujsagot olvastam. Rajottem, hogy igy nagyon sokat lehet tanulni, es oszinten erdekel mi tortenik itt korottem. Szoval Nepszabadsag helyett Belfast Telegraph.

Aztan fel hetre visszabuszoztam a dognehez taskaval a park ele, mar hatarozottan tobben voltak, az egyetem falan ultek joparan, echte piknikkosarakkal (kisebb fonott borondfele, benne hely mindennek, evoeszkoztarto, pohartarto, nagyon popec:), szonyegekkel, oregek, fiatalok, elegansak, meg polosak. Felhivtam Miriamekat, hogy elvihetnem-e a dognehezseget hozzajuk, ugysem tudunk haromnegyed elott bejutni, akkor meg minek itt varni, ugyebar. Aztan meg csak atkoztam a hulye magyar fejemet, mert mire visszacammogtunk 7 korul, vagy 2-300 meteres sor allt, a sarkon bekanayarodva szepen. Vegigszitkozodtam az utat, mig a sor vegere ertunk, es remeny sem volt ra, hogy bekeruljunk. Mire atvizsgaljak ezt a rengeteg nepet, hogy van-e naluk uveg, az csupan orak kerdese. Na meg a park limitalt kapacitasu. Azonban ez itt Ejropa, kehem szepen.

Ad1: az emberek szepen, turelmesen sorban allnak. Igazi sor, nincs tolakodas, beszlegetnek, haladnak, nincs tulekedes a kapu elott, nem nagyon latunk elorefurakodo embereket sem. Ad2: a biztonsagi orok vegigmennek a soron, kerdezgetve, van-e a delikvenseknel akarmilyen uveg, mert azt nem vihetik be. Aztan ugyanezek a biztonsagi orok ingyen muanyagpoharakat osztogatnak a nepnek, es a nepek eloveszik az uvegpoharakat es kidobjak, eloveszik az uveg borokat, es muanyagpoharba toltik. Es a sor gyorsan halad, bar beleneznek a taskakba, a kest pl. nem kerdezik meg. Es ez ugyanaz a varos, ahol egy hettel ezelott a levegobe lovoldoztek, es orulhetunk, hogy csak a levegobe.

A parkban tomeg van, a kis domboldal tele piknikezo emberkekkel (itt nemzeti hagyomany a barbecue meg a piknik), mi is kifogunk egy eleg jo heleyt a szinpadhoz kozel, elovesszuk a kis salatakat, kenyeret, sutiket, gyumolcsot, es vihogva elkezdjuk telepakolni a pocit. Az ido olyan igazi nyari este, amolyan otthoni, meleg, simogat a levego, es mosolyog mindenki. Az operarol kiderul, hogy nem elo, csak oriaskepernyos elo kozvetites a Kiralyi Operahazbol, Londonbol, de ezt nem hiszem, hogy barki igazan banna:) Az eloadas nagyon jo, de igazan a kornyezet teszi azza. Hozzank hasonloan Londonban a Covent Gardenben is ucsorognek az emberek, ott tomeg van, es a macskakkovon ulnek, itt epp kellemes, es a fu smaragdzold., ott borus itt a naplementet csodaljuk.

Az eloadas elott a polgarmester mond rovid beszedet, elegans bacsi, ugy 35 korul, mi meg csodalkozva nezzuk, hogy egy ilyen helyes pasi nem lehet a polgarmester. De van nagy aranyszinu bigyo a nyakaban, es bizony Lord Mayorkent jelentik be. Van rovid utalas a 12ere, mindenki kuncog egy kicsit, felsobbsegunk teljes tudataban, nem fitogtatunk itt mi ma semmit, csak eszegetunk bekesen, es elvezzuk a szelid nyari estet. Egyszerre szolalunk meg Miriammal: Nem lehet konnyu itt polgarmesternek lenni.

Ma delelott suli, es a 25 fos letszam alaposan megcsappant a masodik orara, es rajovok, hogy bizony van nekem meg mit tanulni, mielott az advanced csoportot megprobalom. Ellatogatunk paran a konyvtarba, angol nyelvtan es alapfoku business management konyvvel gazdagodom, hatha eloveszem na:) Aztan szombat estere ivaszatot szervezunk nehany uj es regi osztalytarssal, megint Belfastbanalvas lesz, ugy erzem:) Hu, de reg voltam bulizni:)

Aztan mi van meg...apam....forog az agyamban napok ota, de csak egy ora kellett, hogy megerositsem a felsorakoztatott erveimet, es maradok. Az apam, akit tulajdonkepen szeretek, de aki magahoz kepest sem sokat torodott a tanulasommal, mert nem kellett, mert ram volt bizva mit valasztok, de kijelentette, hogy 18 eves korom utan ne kerjek tole penzt, tartsam el magam, es hogy minek akarok en gimnaziumba menni, menjek es tanuljak szakmat, keressek mielobb penzt. Aztan ugyanez az ember konnyezett a meghatottsagtol es meselte honapokig mindenkinek, mikor koztarsasagi osztondijas lettem, pedig ez Godollon nem tul nehez.
Es bar azt mondta mindig, legyunk onalloak, o nem szol bele az eletunkbe, azt csinalunk, amit akarunk, es nem beszel velem telefonon, mert ugy csinal, mintha baromira nem hianyoznek neki, es kulonben is, hulyeseg ez a telefonalas haza, csak penzkidobas, szoval ez az ember megkerte anyumat, hogy irjon nekem smst, es kejen meg o, az apam neveben, hogy menjek haza es fejezzem be az egyetemet. Nem tudom, sikerult-e erzekeltetni, hogy ez korulbelul olyan nagy szo, mintha megnnyilna a Gellerthegy es Malacka emelkedne ki belole hatalmas fustfelho kozepette, es bejelentene, hogy Torgyan Jozsefet szentte avatjak jovore. Na.

Mar csak azon filozom, hogy hany fontot fogok eltelefonalni, hogy meggyozzem anyut aki talan meg tudja gyozni aput, hogy az eletemben elsodelges prioritast elvez az egyetem befejezese. Igy lettem nevelve, bar erdekes modszerrel, de ez lett a vegeredmeny. Meg akkor is, ha ezt most nem ugy tunik.

Utalom, ha erzelmileg zsarolnak, foleg ha ezt az apam teszi.