Ma egy nehez ejjel nappalja van. Az ejjel megint kutyasetaltatas kozben talalt, zokogva-oklendezveattol, ami kinoz. Megint ugyanaz a gondolat, felesleges vagyok, nem a sajat eletem elem, mindez meg kiegeszult nemi letbizonytalansaggal is. Addig nem fon korbe, amig nincs idom gondolkodni. Ha mosogatni kell, vagy tevezhetek, vagy a neten loghatok, olvashatok, talalok valamit ami lekot. Aztan amint vege, jon az erzes, ami osszrantja a gyomromat, es mar, hogy ossze kell gornyedni, es mar folynak is a konnyeim.
Egy het, mondogatom magamnak, egy het utan meg nem lenne szabad. De sz@rik o arra, mi lenne szabad.
Ki fogom birni. Csak el ne felejtsem, hogy gondolkozni nem szabad.

Nagy reggeli volt ma, a bacsi alkotta. Ultem a nappaliban es a tevet bamultam, es igyekeztem idetartozonak erezni magam. Aztan kimentem mosogatni, mert nem ment. A Bacsinak kerek az elete nem hianyzik onnan senki. Egy au-pair is csak akkor, ha epp nincs itthon. Gondolom en.
Beszelni kene vele, beszelni kene, beszelni kene. Csak elejtettem, hogy nem aludtam jol az ejjel, kimentem kutyat setaltani, meg hajnalig teveztem. Tudja, hallott az ejjel. Elovette az empatikus hangot, es megkerdezte, gondolkoztam-e valamin, azret nem? Hirtelen jott kerdes, tul hirtelen. Sablonvalasz posted, o semmi. Nem akarok bosszusagot okozni, de valoszinu mar azzal okozok, hogy nem egy robot vagyok, aki csak akkor on, mikor szukseg van ra. Amugy meg szepen elvonul a sarokba, es kikapcsolja magat.

Hajnalban arra gondoltam, jo lecke ez szamomra. Nemreg meg azt hittem, egyedul is kepes vagyok barmire. Mit nekem vilag, legyozlek, gyere, gyere uss csak meg ha tudsz. Hat tud. De nem felejtem a lecket, lekozelebb ovatosabb leszek a kihivasokkal. Na meg a vilaggal is:)
Meg mindig nem bantam meg, hogy itt vagyok.