Csuda napok voltak azok.
Akkor volt, hogy G-ék már elköltöztek a Keletitől és kicsit izgultunk, hogy mostmár aztán bármikor anya lehet.
Akkor volt, hogy E-ék épp itthon voltak egy kicsit és narancsos csokit hoztak, meg Halloween-maszkokat.
Akkor volt, hogy I. kikerült a kórházból.

Akkor, hogy októberben megint jó idő lett kicsit és pólóban lehetett flangálni az éjszaka kihalt utakon, a szemek alatti karikákat bámulni az éjjeli busz tükröződő ablakában.
Akkor volt az, hogy a súly valahogy eltűnt a Déli és a Kálvin tér között.