A karácsonyról - About Christmas

So it's Christmas. I've been getting ready for it since October. Made presents, and made stuff for the kindergarten to sell, baked biscuits to send, eat, sell, for fun, crafted cards, bought stuff that I thought could make friends and family joyful. And bought some that had to be bought, just because. But I put a piece of my life in every single piece I touched, my time, my heart, my care, my kindness, my hugs. By the last couple of days I got tired, because I gave so much of myself, very little remained. Now, that all those pieces are arriving to the people who were intended to know, just how much I care about them.

When I get to the cards, my pen freezes and the best I generally can squeeze out is the most generic Merry Christmas and Happy New Year, while my heart is full of feelings I can't seem to write down.
But it doesn't matter, because I know most of the people on the receiving end understand it.
And what is amazing about Christmas? These people do the same. We have been receiving packages and cards for weeks now, and every single one contains Stuff. But also Love, Time and Kindness. And while stuff is nice, the others are oh so precious.

So today evening, when we open those boxes, there will be so much of it flowing around, that I will cry (in fact I am now, just in anticipation) of joy.

Merry Christmas and Happy New Year, people!

Itt a karácsony. Október óta készülök rá. Csináltam az ajándékokat, varrtam az ovinak eladni, sütöttünk kekszet, küldeni, enni, csak azért, mert. Ragasztottunk képeslapot, vettünk dolgokat, amikről azt gondolom, hogy a barátaink/családunk örülni fog nekik idén. És vettünk egy párat azért s, mert venni kellett. De minden egyes darabba, ami átment a kezemen, beleraktam egy darabot az életemből, időt, szívet, törődést, kedvességet, ölelést. Az utolsó pár napra teljesen elfáradtam, mert olyan sokat adtam ki, hogy túl kevés maradt. A darabkák lassacskán megérkeznek az emberekhez, akiknek szánódtak, hogy megmutassák, fontosak nekem.

Amikor leülök képeslapokat írni lefagy a tollam, a legtöbb, amit képes vagyok kipréselni magamból, az egy boldog karácsonyt és csodajó új évet, és noha a szívem tele érzésekkel, nem tudom leírni, ami bennem van. De igazán nem számít azt hiszem, a címzettek értik így is.
És ami igazán a csoda karácsonykor? Ezek az emberek ugyanezt csinálják. Hetek óta jönnek a csomagok és a képeslapok, és mindegyikben van valami Dolog. De van benne Szeretet, Idő és Törődő Kedvesség is. A Dolgok pöpecek, a többi meg az igazi kincs.

Így ma este, mikor kinyitjuk az összes csomagot, annyi öröm vesz majd minket körül, hogy tuti elsírom magam (és igazából már most is, hogy csak írok róla) örömömben.

Boldog karácsonyt és csudijó új évet nektek, emberek!