New start - Új kezdet

There was this problem whether to start a new blog (started to overflow facebook) or follow a very old one. But reading back I decided I liked who I was 10 or so years ago. No new starts but continuity. I'm the same person, maybe one who got a bit lost on the way but not better or worse.

I let a lot go during this move. 30 year old letters from people who don't matter anymore. I never knew it can be so easy to let it go. But the past is getting lighter now, I find myself concentrating on the future instead of dwelling on past memories. I would like to pet the old me on the head, she was lovelier than I thought that time.

And this move. This was a right move. Not a must, not a no-other-option one. I'm here, cause I want to be and it's good. The little old houses, the playground (because now this matters too), the tall pines. The Orion is visible from our balcony. There are boxes everywhere, but we are building a home, you know, the type where one can feel safe and comfortable. Where we can put our feet on the coffee table and make blackboards out of everything you want (and can). And oh, I'm so doing it.

But the main thing is: I feel like I again have things to say that might matter. If not to else, for myself in 10 years.

----------------------

Volt ez a dilemma itt, lebegett pár napja felettem, hogy írjak új blogot (a facebookot túlspammelem) vagy folytassam a nagyon régit. De így visszaolvasva úgy döntöttem, hogy tetszik az, aki 10 éve voltam. Nincs új kezdet, folytonosság van. Ugyanaz vagyok, csak lehet, kicsit elvesztem útközben. De sem rosszabb, sem jobb nem vagyok.

Sokmindent elengedtem a költözés során. 30 éves leveleket emberektől, akik már nem számítanak. Sosem gondoltam, hogy ennyire könnyen el lehet engedni. De a múlt egyre könnyebbé válik és azon kapom magam, hogy jobban koncentrálok a jövőre, ahelyett, hogy a múltamon rágódnék. Szívesen megsimogatnám a régi énem kobakját, sokkal jobb fej volt, mint én azt akkor gondoltam.

És ez a költözés. Ez egy jó költözés volt. Nem  muszájos, nem azért, mert nem volt más választás. Azért vagyok itt, mert itt akarok lenni, és jó itt. A kis öreg házikók, a játszótér (mert most már ez is szempont), a magas fenyők. Az Orion látszik a teraszról. Mindenfelé dobozok persze, de otthont építünk, olyan igazit, tudod, ahol biztonságban érezzük magunkat és kényelmesen el lehet heveredni. Felrakni a lábad az asztalra és bármiből táblát csinálhatsz, amiből akarsz (és tudsz). Én pont ezt csinálom.

De a lényeg: úgy érzem, hogy megint van mondanivalóm, olyan, ami számít. Ha másnak nem is, a 10 évvel későbbi magamnak.