Bonni híradó

A cím azért nem teljesen korrekt így, mivel régen írtam, így lesz benne ez is, az is aztán mindenki kiválogatja mi kell neki belőle.

Ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Londonba, hogy jajj itt most havajdízsé lesz, öt nap felhőtlen mulatás mielőtt belevágunk a nagy kalandba. Persze ismerhetném már jobban magam, szerintem mindenkinek nehezen menne a mulatozás, ha tudná, hogy mennyi minden intéznivaló és bizonytalanság vár rá az öt nap múlva.

Azért sétáltunk egy napnyit a belvárosban, ettünk finomakat, de be kell valljam, nem bántam, mikor elértem/tünk az intéznivalókhoz. De még mielőtt tényleg odaértünk volna a párom azért még lekéste a repülőjét nem kis pluszkiadást okozva a büdzsénknek, ami per pillanat nem áll annyira rosszul mint az izlandi és a magyar államkassza, de még pár hasonló húzás részünkről (a szemfülesek észrevehetik, hogy lassacskán ez injkább másfeles blog mint egyemberes blog : énből mi (én plusz az árnyékblogger, aki csak említésre kerül, írni sosem ír) lett - olyan mint a kisgyerekes/terhes anyukák: picit szűkebb a világ.), szóval még pár hason húzás részünkről és jönnek a májkrémes és vajaskenyér napok, amit nem tudom a másik fél, aki nem szokott nélkülözéshez, hogy és meddig bírna.

Node mi is a helyzet, mert eddig sok tényt nem közöltem, mi? Némi unszolás után eldőlt, hogy Bristolban kezdjük angliai életünket: nincs messze London (vonattal másfél, busszal két és fél óra), van közvetlen járat Magyarországra, tengerparti város (nehogymár elköltözöm egy bazi szigetre egy tengerileg hátrányos helyzetű országból és víztől messze élek, fenét!) és elég nagy ahhoz (kb. fél milla), hogy a munkakeresés ne legyen hatalmas gond (na igen, ez még a remény része). Elhatározást tett (meg csomó telefonálgatás) követett, így a következő hétvége már Bristolban talált, kiadó szoba után kutatva. Youth hostelben aludtam (és igenis bánom, hogy nem utaztam hátizsákkal körbe Indiát, Dél-Afrikát vagy a világot) és két napig jártam a várost, és büszkén jelentem, hogy van hol laknunk. Illetve lesz, mert a szoba, amit kivettem még felújítás alatt, de januárra kész lesz. Két nap sokra persze nem volt elég: körbebuszoztam a várost (sirályok a városközpontban!), láttam egy-két borzasztó szobát, kikupálódtam az angol bérleményekből..no erről érdemes két szónál többet írni.

A kulturális sokk elég erős, még úgy is, hogy már éltem az Egyesült Királyságban. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok dologhoz kell hozzászoknom (és a másik félnek még nehezebb lesz), mint például:
-a legtöbb helyen fűtés reggel van két órát, meg este négyet, ezért papucs, mamusz, meleg zokni, extra pulóver ajánlott, valamint minél hamarabb érdemes lesz munkát találni, mert az irodában remélhetőleg meleg van
-ha nincs fűtés, nincs meleg víz sem
-a dupla szoba lehet 5 nm is, vagy 12
és egyéb:
-a társadalom bizalmon alapul: nincs lakcímkártya, személyi igazolvány és ha gázszámla van a neveden félisten vagy
-a britek borzasztó nacionalista nemzet
-minden ruha el van számozva.

Szóval egyelőre úgy gondolom a britek totál lököttek és nem is értem, hogy működik az országuk (sőt mi több, ezzel nem vagyok egyedül, de aztán lehet, hogy mindez csak a sokk része: beszéljük ezt újra 2 év múlva).

Mindenesetre most Bonnból írok (lásd cím), ketten karácsonyozunk idén (hazamennyi ilyenkor ijesztően költséges lett volna), saját karácsonyfa, főzés (sütés nem, mert csak egy kis villanyrezsónk van), maradék szaloncukor. Lengyel menü lesz, hústalan, hallal és céklalevessel (ne hüledezzen senki én örülök, hogy egyikünk sem ragaszkodott a tradicionális 12 fogásos karácsonyi vacsora 2 főzőlapon történő elkészítéséhez) aztán magyar mézeskalács (még Londonan sütöttem). A Jézuska is halad az általános recesszióval és csak anyósjelölttől kapunk ajándékot mindketten, a többi idén elmarad - ha nagyon szarkasztikus szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a költözés az ajándék, hahaha.

Pedig a neheze - hogyan találjunk állást Bristolban - még csak januárban jön. De addig is karácsony van, meg mézeskalács. Meg nagytakarítás úgy öt perc múlva.