Ma lehet, hogy kiderül lesz-e munkám. Vagy sem, mert ezt már két hete is gondoltam, mindenesetre erőteljesen vuduzok egy Paul Smith nevű bácsit Cambridge-ben (Remélem a jót abból az 1500-ból ami minimum tuti van), hogy ő pont engem szeressen oda arra az állásra, amire amúgy kevés esélyem van. Megint azok a fránya arányok persze.
Indul a nap megint, bebootolok, betöltöm a mai napi tevékenységlistát és remélem, hogy hajnali 3 előtt ágyba kerülök.
Post Script: éljenek a rég nem látott barátnő-exévfolyamtársak (erről majd bővebben is), a keresztgyerekek (erről is), az ingyen elvihető bútorok (kell?) és a pénzügy tanszék (jah..soká).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése