2005/10/01

Mostakarom, mostmostmost, mostazonnal. Mooooooooost. Akarom!
És a belső kislány mérgesen toppant hozzá, mint a tenyérbemászóan elkényeztetett kis dög a Charlie és a csokigyárban.

Kislány, ez nem így megy, tudod te is.
Ülj le a seggedre és várj. És tanuld meg élvezni a várakozást.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Geszt, most már aztán írni, írni és írni ... és ha nekem szólt, akkor tényleg jól esik. :)) Köszönöm.
Üdv, Zacz