Nem értek a fotózáshoz. Egy cseppet sem.
Nem értek tulajdonképpen semmilyen művészethez.

Megvannak a személyes preferenciáim, mi az, amit nagyra tartok, ami tetszik, ami szerintem ízléstelen, értékelhetetlen, giccs, béna, nevetséges, hányinger, fúj, nemáár.
Ítélkezem léptem-nyomon, kicsit fensőbbségesen néha, a saját kicsi világomban én vagyok a Jóízlés Netovábbja. Tetszik a barna és a sápadtrózsaszín együtt, de hányok a lakk boszorkánycsizmáktól halászfarmerrel. Ezt úgy élem meg, hogy a barna és a sápadrózsaszín szép, a boszicsizma csúnya. Van Gogh szép, Petőfi béna. Dalí eszméletlen, a Bovaryné unalmas, jazzt jó hallgatni, Vivaldit nem.

Henri Cartier-Bresson a jó oldalra került az én netovábbos világomban. Azt hiszem maradni is fog.