"Nem kellett volna órákig a hidegben csókolozni!" - nevette bele jóemberkollégaismerős a telefonba, mikor meghallotta a dáthás hangobat.

Én meg gyorsan a munkára tértem igyekezve nem gondolni arra, hogy milyen jó a szívednek kedvessel ölelkezve állni a hóban, kóstolgatni egymást puhán, csillagos szemmel együtt nevetni, simítani egyet a lelkén, aztán mosolyogva hazabandukolni.