Amikor hazasétál a tömény akácillatban, fáradtan, este, későn, hogy az aszfalt is vonzónak tűnik, mert csak arra tud gondolni, hogy lefeküdjön, és eszébe jut milyen a langyos aszfalthoz simulni, nyáron, mikor a hold világít, és királyfiakról álmodni a selymes fűbe simítva a kezét, akkor jön rá, hogy milyen üres az élete.