He shot me down bang, bang......I hit the ground bang, bang.....

Mint egy végtelenített szalag szól a Winampban, mert ezek már a modern idők, modern emberekkel.
Cica szuszog mellettem, zene szól, hó esik, még akár békés is lehetne minden, ha nem szorongatná a torkomat ez a valami. Még nevet sem tudok adni neki.

Egész nap morogtam a főnökre, tegnap kimondottan bunkó volt, mikor háromkor hazakéredzkedtem halálosan kimerülve.
Este fél nyolc, mennie kell, persze menj, te is. Ma sem jutottam el a dokihoz.... Nevet én meg hozzávágom, nem az egyáltalán nem vicces, hogy igazságtalan vagy. Tudom, hogy dühkitörés, jön és persze megkapom. És persze van mit előszedni a fülem mögül.

Aztán csak állunk, és beszélünk. Sértettség és könyörgés, ez a két kulcsszó, és én észre sem vettem, még azt sem, hogy hol nincs rendben valami, elvesztem a papírok meg a számok között, csak a túlfelet és a rendszert okolva.

Semmivel nem könnyebb egy ilyen egymásrautalt főnök-beosztott viszony, mint egy átlagos párkapcsolat. Semmivel.

Meg kell tanulnom alul lenni. És meg kell tanulnom felvenni a váza alakját. A víz sem veszíti el a lényegét ettől.

És a tűz?

Húggal kicsit átköltöttük Daniel Bedingfield Gotta Get Thru This-ét és kineveztük a vizsgaidőszak hivatalos zenéjének (offisöl tém szong).

Hajnal négyig fenn voltam persze, fekve az ágyban, időnként az órára nézve, hogy na mindjárt, mindjárt elkezdem olvasni a minőségköltségeket, csak öt perc, csak még negyed óra.

Ilyen vizsga előtti hajnalokon tompán telik az idő, a mutatók kúsznak előre, lassan, de folyamatosan és megállíthatatlanul. Elvesznek tíz percek, fél órák a semmiben. A tárgyak köröttem már rég tudják ebből nem lesz semmi, mikor én még küzdök kővé vált kezemmel és lágy mohával benőtt elmémmel.

Aztán úgy szorítottam magamhoz a jegyzetet alvás közben, mint tengerész az utolsó teli rumosüveget. Reggel f@szomtelevanoztam egy kicsit, felöltöztem és az anyag felének körülbelüli abszolválása után beslattyogtam.

A szerencsés kezem, a két szép szemem meg Sármos Tanár úr hozzásegített egy újabb sikeres vizsgához. Csak ne érezném magam ilyen csalónak...:/

Javítom magam. R&R nagy dolog volt, de a blues még nagyobb.
Tényleg naplopó, igazad volt, tényleg.

És azt meg elfelejtettem, hogy persze a vonaton nem csak hideg volt, de mivel tanulni nem tudtam, mert a jegyzeten ültem, zene nem volt nálam, kénytelen voltam dudorászással elütni az időt. Ha nem jut eszembe semmi dal, mindig négy dolog jut eszembe. Egyszeregykirályfi (első versszak), Micimackó (hamarunom, bár alkalomhoz illett), Hárompiroskendőtveszek (hajlításos népdal, énekelni lehetetlen), és az Énelmentemavásárba. Ez utóbbi tuti nyerő, addig költ hozzá az ember, míg bírja.

Így boldog tulaja lettem egy tyúknak (kitrákotty), egy kacsának (háphápháp), egy libának (gigágá), egy kecskének(mekmekmek), egy lónak(nyihaha), egy sellőnek(sálálá), egy hüllőnek(hörrhörrhörr), egy kentaurnak (muhahaha), egy hóembernek (vacvacvac), egy légynek (zzz-zzz-zzz) és egy motornak (brummbrummbrumm). Szerencsére ekkor megérkeztünk a Keletibe, így is alig bírtam lecipelni ezt a vagon dolgot.

Csak utólag jutott eszembe, érdemes lett volna egy kabátot (?-?-?) is venni.

Ma az elemzés jegyzet mentette meg a seggem a vonatüléshezfagyástól, de sajna nem hiszem, hogy a sármos tanárbácsit meghatná holnap a sztorim a -2 fokos vagonban való ücsörgéstől.

És meg kell állapítanom, hogy seggen keresztül nem jutnak az ember fejébe új informácók.

Az én gyanúm nem jött be. A tudásom szép, kerekseggű hármasra értékelték a volt évfolyamtársaim. (hehe mire nem jó, ha az ember halaszt;)


******
utólagos hozzáfűzés:
Egy háromgondolatos kis postban háromszor fordul elő a segg szó. Na ebből most mire kéne következtetnem???

Ezt szeretném kérni a temetésemre gyászzenének.
Gyönyörű.

Azt hiszem mégsem érdekelnek az ötvenes évek zenéi.
Úgy énekelnek, susognak, mintha tojáshéjon lépkedne a hangjuk.
Újabb felismeréssel gazdagodtam: a rock&roll marha nagy dolog volt:)

Rájöttem.
Azért nem tudok tanulni, mert semmi rágcsálnivaló nincs a közelben.
Igen, csakis ez lehet az oka.

Még ki lehet nyitni.
És be lehet zárni.
Még föl lehet kötni.
És le lehet vágni.
Még meg lehet szülni.
És el lehet ásni.

Pilinszky János:Infinitívusz

Épp a szerelmet(?) ölöm, még az innenső parton.
Ha átkerül a túlra, már nem az én kezemben lesz a kés.

G, azt hiszem szükségem lenne rá, hogy megmondd mi történik velem...

Megint futnék.
Messzire.
Épp a világ végére....

Van még egy feljegyeznivaló tegnapról.
Nagyon jó zenéket hallottam, de egy annyira megfogott, hogy utánakérdeztem a lánytól, aki betanította.

sixteen towns
sixteen pins
sixteen tons

Ennek köszönehtően Billboard Top Tent töltök le épp 1955-ből:)

Fontos dologra jöttem rá ott a vászon alatt az öcsém szalagavatóján. A színpadon össze-vissza ugrabugrált négy osztály, nevetségessé téve magukat (képzeljetek el egy 18 éves súlyemelő srácot tütüben hattyúktavázni), kifigurázva az egészet, amiről egy komoly bálnak szólnia kéne mindeközben borzasztóan jól érezve magukat (és ettől persze a közönség is jól érezte magát). Eszembe jutott a mi szalagavatónk, ami komoly és felelősségteljes ugrabugra volt. Mert azzá tettem, mert erősködtem, mert jól kellett mennie mindennek. Mert komolyan vettem.

Ezzel kúrom el a fél életem, komolyan veszek olyan dolgokat, amiket nem kéne.
Vajon az ikreket is komolyan veszem? Komolyabban mint kéne? Tanácsok tömkelege az van, de értsétek meg, én életem, én döntéseim, én naivitásom, álmaim, feltevéseim, félelmeim. Fájdalmaim.

És jó ez így. Majd ha fáj megyek sírni, és énmegmondtamazzatok nyugodtan, de csak ha közben buksimiztek is.

Más és mégsem. Szalagavató. Öccsosztály. Szalagtűzés meg minden, a húgommal az első sorban sivítozunk az öccs neve hallatán, fényképezünk és büszkék vagyunk, hogy igen, a mi kisöcsink. Megnőtt. Saját döntései, saját félelmei, saját büszkesége.

Nem táncolt, egyedüliként az osztályból, mert anno nem volt pénze frakkra, tánctanárra, miegyébre, apuékkal haragszomrád volt egy csúnyacsúnya ügy kapcsán, tőlünk meg valamiért nem kért. És én minderről nem tudtam. Fasza kis nővér vagyok.
De látni a fájdalmat egy szeretve szeretett szemében...nem kívánom senkinek. Kérem, kérem nem fájhatnék én helyette?

Hát nem fájhatsz.

Csak csatlakozni tudok:
"sanda gyanúm bukást sejtet"
micsoda ritmus, mint egy óda második sora...

Amúgy meg tiszta hülye vagyok. Rájöttem, hogy a horoszkópok miatt engedtem rá a krokodilokat.Valaki mondjon példát megbízható ikrekre.
Csak hogy megnyugodjak.
Nem is hiszek a horoszpókokban...

Helyzetjelentés: kettőkor vizsga, és még a kivonatos anyag kivonatát sem olvastam végig. Titkon abban bízom, hogy összetippelek-rizsázok egy kettest.
Legyen már vége.....

,.---------------------- nkoKPKÖ Ö KÖPÖPK P L fvtrg45syxr

posted by Mici, a macska, fekvő helyzet a billentyűzeten:D

Amúgy meg, csak a rekord kedvéért:
Nem iszkolt.

Hát babám ezt elbasztad, te egyedül és alaposan. És a büszkeséged mögé sem bújhatsz, mert azt is letetted már, szinte minden ott az asztalon és te max. hülyeliba módra a sértődött királynő álarcát húzhatnád fel. Az meg elég cinkes lenne, nem gondolod? Tehát sunnyogj el rövid úton a sarokba és nyalogasd a sebeid. Jah, az EU könyved ne hagyd itt, holnap vizsgázol!

Utállak. Meg a krokodiljaid is. Nem is én b@sztam el, hanem te. És különben is, ha ennyitől megijedt, mi lett volna később? Nem hiszem még el, hogy tényleg eliszkolt.... Hátha.

Mikor kisebb voltam és nem éreztem jól magam valahol másutt, féltem, egyedül voltam, hiányzott az ismert, az anyu, az otthon, a meleg, a sarokba bújtam sírva és azt hajtogattam: hazaakarokmenni,hazaakarokmenni, hazaakarokmenni....

Mostanság azon kapom magam, hogy otthon a sarokba bújok és kétségebeesetten mantrázom: hazaakarokmenni. Haza. Hazahaza.

Tökömtele.

A fejem fölött fúrnak egész nap, mert lakásfelújítás van felettünk, és az ember még csak nem is háboroghat, mert az a cég újít fel, akinek épp dolgozik.
Otthon kalapálnak egész este, mert fürdőszobafelújítás van, és az ember nem reklamálhat, mert ő javasolta az egészet.
A vizsgaidőszaknak lassan vége, nmég egy vizsgámat sem tettem le, de hát én akartam.
Papírhalmok és intéznivalók dőlnek rám naponta, hullafáradtan mászom haza tanulni, de én vállaltam ugyebár.
Ezen kívül fáj a torkom, fáj az ujjam, orvoshoz nincs időm elmenni, a barátaim nem ismernek meg az utcán és ma reggel nem tudtam visszaemlékezni mikor olvastam utoljára igazi könyvet.

Két jó dolog van most az életemben.
A tesóim.
A kedves-huncut smsek a Kanári-szigetekről.

Ő sugárzik a képeken, igaz Ő valahogy mindig sugárzott.
Ő hosszú hajú nyúlánk lány, kutató szemekkel és húsbavágó kérdésekkel.
Az lehet a titka, hogy szeret Ő lenni.

ÉN is szeretnék Ő lenni.